Életközépi Válság vagy fejlődésünk és lehetőségünk a Megújulásra?

Szinte nincs olyan ember, akivel ne fordult volna elő valamikor 35 és 50 éves kora között, hogy úgy érezze: az eddigi értékrendje és élete, ha nem is gyökerestül, de lényegesen megváltozott és nem tudja, hogyan, merre haladjon tovább az adott kérdésben. A köznyelv ezt sokszor életközépi válságnak vagy kapuzárási pániknak nevezi, és mint a nevéből is látszik, inkább negatív érzést társít ehhez a jelentséghez.
Van azonban ennek egy másik olvasata is, és ha így tudunk életünk könyvében olvasni, sokkal könnyebben és jobb irányba tudunk hajózni életünk tengerén.

Ehhez a hajózáshoz találtam egy „varázsiránytűt”, amikor hallottam Bernard Lievegoed svéd orvos, pszichiáter, író Életciklus modelljéről. Addigra már én is túl voltam ezeken a „válságokon” harmincas illetve negyvenes éveim első felében, és Aha-élménnyel vegyes megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy amilyen érzéseket, nehézségeket és hatalmas vívódásokat akkor megéltem, az nem csupán velem történt meg, hanem az emberi lélek természetes fejlődésének része.

Az Életciklusmodell az életben és a mesékben is gyakran említett 7 éves ciklusokat alkalmazza. A modell lényege, hogy életünket 3 nagy részre osztja fel: az első 21 év a test fejlődésének ideje, a 21-42 év a lelki fejlődésünk és értékeink megtalálásának korszaka, míg a 42-63 év pedig a szellemi fejlődés, vagyis a megtalált értékeink hosszú távú megéléséről szól. Nem lehet természetesen matematikai pontossággal nézni ezeket a korszakokat, hiszen valamelyik kicsit hosszabb lehet, ráadásul az emberi életkor meghosszabbodásával ezek az életszakaszok kitolódnak, így manapság inkább évtizedekre kerekítünk, pl. harmicas-negyvenes-ötvenes stb. éveinkre. Lievegoed a fenti 3 nagy korszakot egyenként további 3 korszakra osztotta fel, így építette modelljét a 7 éves időszakokra. Akkor élünk szerinte teljes életet, ha minden időszakban azokra a dolgokra fókuszálunk, ami abban a ciklusban az “életfeladatunk”. Ezért szeretem nagyon az életciklusmodellből származó megértést átadni az ügyfeleimnek, mert a megértés hozzásegíti őket ahhoz, hogy tudatosabban és harmonikusabban éljék az életüket.

Egyik legfontosabb szabálya a modellnek, hogy a második ciklus – vagyis a lelki fejlődésünk – egyes szakaszai között krízis lép fel, hiszen a válság vezet a változáshoz és így a továbbfejlődéshez. Ezekből a válságokból a jelen cikk a két életközépi válságot festi le röviden.

Mert igen, két életközépi válság is létezik! Az első valamikor 35 éves korunk körül ér el minket, amikorra már megalapoztuk szakmaiságunkat és családot alapítottunk. Mivel életünk révbe ért, és „csak” éljük a dolgos hétköznapokat, sokunkat a szélcsend érzése kerít hatalmába, vagyis hogy „mit hozhat még az élet”. A nyugtalanság tehát belülről fakad, annak ellenére, hogy sok esetben látszólag semmi sem indokolja ezt. Ha tudatosan pozitív irányba fordítjuk ezt az érzést, és arra koncentrálunk, hogy mit szeretnénk még megélni-elérni, akkor viszonylag békésen tovább tudunk ezen a korszakon jutni. És ezzel meg is érkezünk az egyik legfontosabb korszakunkba (35-42): itt jövünk rá, hogy mi nekünk az igazán fontos az életünkben, ki vagyok-mi vagyok a világban.

Ezután a felfedezésünk után jön a második válság, a „minden lehetséges” érzése negyvenes éveink közepe körül. Livegoed szerint itt dől el, hogy boldogok leszünk-e hosszú távon. Ha az előző éveinkben (35-42) tett megértésünk után, hogy milyen értékek fontosan nekünk, azokat tudatosan megéljük, akkor megújulunk és életünk utolsó ciklusában ezen értékek mentén tudunk hosszú távon kiegyensúlyozottan élni.

Ha viszont nem foglakozunk a lelkünkkel a harmincas-negyvenes éveinkben (vagy esetleg valamilyen betegség vagy lelki sokk nem kényszerít erre), ha elér minket a második életközépi válság, akkor megújulás helyett visszafiatalodunk. Ez azt jelenti, hogy csak külsőségekben változunk, belsőleg nem fejlődünk, és ennek idősebb korban látjuk a kárát.

Sokszor a válást is az életközépi válságnak tudják be, de a válás általában annyiban következménye csak a válságnak, hogy a fejlődésünk során rájövünk, hogy párunkkal eltérő irányba, eltérő értékek mentén fejlődtünk és nem tudtunk közös célokat találni és együtt fejlődni. A válás adott esetben tehát jelentheti a megújulást is. Természetesen ugyanabban a kapcsolatban is meg lehet újulni, csak arra szeretnék rámutatni, hogy minden eset más, a kapcsolatban lévő személyektől és a kapcsolattól függően.

Szerencsére a coaching tud segíteni abban, hogy megnézzük, milyen értékek a fontosak az ügyfél számára, hogyan tud kiegyensúlyozottan élni, ehhez milyen elakadásain kell változtatni, és miben kell fejlődnie. Több módszer is segít nekünk abban, hogy megnézzük, ki hol tart az életében és mi a fontos számára. Nagyon szeretem ügyfeleknél a „Hős útja” eszközt alkalmazni (amely módszert egyébként George Lucas is alkalmazta a Csillagok háborúja forgatókönyvénél), de az „Életünk meséi” is remek eszköz arra, hogy gyerekkorunk meséin, mondókáin keresztül ránézzünk, hogy mi volt nekünk igazán fontos, abból mit értünk el, és ha esetleg nem sikerült vágyainkat megvalósítani, akkor meséinket átírva hogyan tudunk fejlődni és így jövőnkön változtatni.